Lud király

Walesi népmese

Egy kelta király sem küzdött annyit a gonosz varázslókkal, mint Lud, London város alapítója. Az ellenségei féltek tőle, alattvalói pedig rajongásig szerették.

Lud király kedvence legfiatalabb öccse, Levelisz volt. Ez a királyfi Lud király segítségével egy tengerentúli gyönyörű királyleány kezét nyerte el, és hálából a sírig hűséges volt bátyjához.

Ebben az időben a gonosz varázslók három csapást zúdítottak Lud országára. Az első csapás az volt: gonosztevők támadtak az országra, és lehetetlen volt haditervet készíteni ellenük, mert a leghalkabb suttogást is elvitte hozzájuk a szél, és minden titkot meghallottak.

A második csapás ez volt: május elsején, amikor a tündérek szabadon jártak Walesben, az egész országban szörnyű sikoltás hallatszott. A felnőtt férfiak elsápadtak, és elvesztették erejüket, a fiatalok pedig eszelősek lettek a félelemtől. De a legrosszabb a harmadik csapás volt. A király udvarában felhalmozott élelmiszerek az új év első napjának reggelén mindig nyomtalanul eltűntek.

Lud király összehívatta az ország bölcseit, és megkérdezte, hogy mitévő legyen, de senki sem tudott tanácsot adni. Erre Lud követeket küldött öccséért, Leveliszért. Elindult Levelisz a tengeren túlról, Lud pedig eléje ment hajóján. A tenger közepén egy csónakban találkoztak a fivérek, és Lud mesélni kezdett az országát ért sok bajról. Most mindjárt kiderült az ifjabb fivér bölcsessége. Félt ugyan attól, hogy a szél elviszi szavukat az ellenséghez, és ezért egy aranycsövön keresztül beszélgettek egymással. Csakhogy az ellenség megleste a találkozást, és cselt eszelt ki. Elvarázsolta az arany szócsövet, és minden szó, amit a fivérek váltottak egymással, utálatos káromkodássá változott. Levelisz erre bort hozatott, és gondosan kimosta vele a szócsövet. És lám, a nemes bor ereje megtörte a varázst, a rossz szellemek elmenekültek belőle, és Lud most már elpanaszolhatta minden baját öccsének.

- A démonok ellen, akik országodban garázdálkodnak, adok neked néhány férget. Törd meg ezeket mozsárban, és keverd el poraikat vízben. Hívd össze népedet gyűlésre, és ugyanakkor hívd meg a gonoszokat is, az legyen az ürügyed, hogy békét akarsz kötni velük. Akkor hints meg mindenkit a vízzel, amelybe a mérges port keverted. A te népednek semmi baja nem lesz, de az ellenség az utolsó szálig elpusztul tőle.

A kiáltást, mely évről évre megismétlődik, a ti országotok sárkánya hallatja. Egy idegen sárkány párviadalra hívta ki, ezért kiált olyan szörnyűségesen. Tehát tedd a következőt: mérd fel gondosan országodat, s a legeslegközepén áss egy gödröt. Tégy oda egy óriási hordóban elsőrendű méhsört, a hordó fenekére feszíts ki egy vég drága posztót, magad bújj el a közelében, és figyeld, hogy mi történik. Megjelenik majd két sárkány, hogy megküzdjön egymással. Nem maradnak a földön, hanem a levegőben küzdenek: aztán elfáradva leesnek a hordóba, kiisszák a sört, és elalszanak. Akkor csavard őket a posztóba, helyezd őket kőtartályba, és ásd el olyan mélyen, ahogy csak tudod. Amíg a sárkányok a föld alatt vannak, nem ismétlődik meg a sikoltás.

De térjünk át a harmadik csapásra. Hatalmas varázsló fosztogatja élelmiszer-raktáraidat. Ezúttal magadnak kell őrizned újév napján, de jól vigyázz, nehogy elaludj. Tégy magad mellé egy dézsa hideg vizet, és ha elálmosodsz, ugorj a dézsába. Mikor megjelenik a varázsló, vívjatok meg. Te leszel a győztes, a varázsló pedig kegyelmet kér, és ezentúl országod javát fogja szolgálni.

Elváltak a fivérek, és hazahajóztak saját országukba. Ezután minden úgy történt, ahogy Levelisz megjósolta. Lud megtörte a férgeket, vízbe keverte porukat, és meghintette vele népét is, a gonoszokat is. A varázsfolyadék hatott, és a gonoszok egytől egyig elpusztultak.

Ezután a király a második feladatba kezdett. Felmérték egész Britanniát, és ott, ahol ma Oxford városa áll, megtalálták a közepét. Elkészítette a hordót, és a fenekére terítette a posztót. Megjelent a két sárkány, megküzdöttek egymással, és csata közben iszonyú hőséget árasztottak. A harc után kiitták a méhsört, majd kábultan a hordó fenekére hullottak. A király becsavarta őket a posztóba, azután kőtartályba zárták őket, és a tartályt Wales hegyei között elásták. Soha többé nem ijesztette a sárkány üvöltése Britannia lakóit.

Mikor elérkezett újév reggele, a király maga állott lesben a raktár előtt, ahol az egész évi eleség volt fölhalmozva. Megjelent a varázsló egy akkora kosárral, amibe egy ország egy esztendei élelme elfért volna. Kardot rántott a király, és kardot rántott a varázsló is. A király varázskardjából ekkor szikra csapott ki, és ellenfele erőtlenül földre hullott. A király megkegyelmezett a tolvaj varázslónak, s az ettől kezdve hűségesen szolgálta az országot.

Így múlt el a három csapás, és ezentúl békében és boldogságban uralkodott Walesben Lud király.

 Feldolgozta: Dömötör Tekla