Belga népmese

Volt egyszer egy szegény seprűkötő, annak volt egy eszes, daliás legény fia. Élt a faluban egy gazdag halász, annak volt egy szépséges leánya. A fiatalok megszerették egymást, el is határozták, hogy összeházasodnak. Csakhogy a dölyfös halász nem akarta hozzáadni a lányát az ágrólszakadt legényhez. De mikor látta, hogy a lány éjjel-nappal búslakodik, magához hívatta a seprűkötő fiát, és így szólt hozzá :
- Neked adom a lányomat, ha három kívánságomat teljesíted. Hozd el nekem az ördög három hajszálát; ez az elő kívánságom. Tudd meg, melyik a legszerencsésebb óra az éjszakák és a nappalok váltakozásban; ez a második kívánságom. A harmadik meg az, hogy mondd meg nekem, mi a különbség szegény és gazdag között. Egy évet adok neked, az esztendő utolsó napján állj elébem, hadd tudjam, mit végeztél.
Ment a legény a kikötőbe, beállt egy nagy hajóra matróznak. Napok múltak, hetek múltak, és a hajó egyszer horgonyt vetett egy nagy város előtt. Ebben a városban lakott a király. A palotában nagy volt a szomorúság. Halálos beteg volt a király egyetlen lánya; nagy hírű orvosok, furfangos kuruzslók állták körül az ágyát, de egyik sem tudott gyógyírt a bajára. Pedig a király már fele birodalmat ígérte annak, aki meggyógyítja.
„Hej, ha az én tudományom akkora volna, most megcsinálhatnám a szerencsémet !”- sóhajtott magában a seprűkötő fia.
A hajó felszedte a horgonyt, és továbbvitorlázott. Napok múltak, hetek múltak, mikor ismét egy nagy város elé értek. Király lakott ebben a városban is, ebben a palotában is nagy volt a szomorúság. Volt ugyanis a király kertjében egy csodafa, egyik levele színezüst, a másik színarany. Egyszer csak fakulni, hullani kezdtek az arany- meg ezüstlevelek, s még a madarak is elkerülték a lankadt ágakat. A királyaranyat, gyémántot ígért annak, aki meggyógyítja a csodafát.
„Hej, ha az én tudományom akkora volna, most megcsinálhatnám a szerencsémet !”- sóhajtott magában a seprűkötő fia.
A hajó továbbvitorlázott. Napok múltak, hetek múltak, megint egy városhoz értek. A kapitány így szólt a seprűkötő fiához:
- Mi most visszafordulunk. Velünk tarthatsz, ha akarsz, mert becsületesen szolgáltál egész úton.
-    Nem, én még nem jártam végére a dolgomnak.
A hajó elvitorlázott, a szegény seprűkötő fia meg vándorútra kelt. Egy napon remete kunyhó elé ért.
-    Éhes vagyok, fáradt vagyok – mondta a legény a remetének - , befogadnál-e a hajlékodba?
-    Ami kevesem van megosztom veled, a hajlékomban megférünk ketten is, maradj nálam, amíg jólesik.
Örült a legény a szíves szónak, az ételnek, a hajléknak, s mikor éhét-szomját csillapította, elmesélte, mi járatban van.
-    Látom, derék legény vagy – mondta a remete - , a jó sorsod hozott ide, mert alighanem segíthetünk egymáson. Feleségemet elrabolta egy ördög; ha megígéred, hogy visszahozod őt, megmutatom neked, hol az ördög tanyája, és ott könnyen megtudhatod azt, amit tudni akarsz.
-    Itt a kezem ! – egyezett bele a legény.
Akkor aztán mindketten aludni tértek.
Másnap reggel így szólt a remete:
-    Vidd el ezt a levelet a feleségemnek, ebben megírtam, hogy te megszabadítod az ördög rabságából.
-    Írd meg azt is, mit akarok megtudni az ördögtől.
Így is történt, és amikor a remete összehajtogatta a levelet, így szólt a legényhez:
-    Most aztán indulj !
-    De hiszen nem tudom az utat !
A remete aranygolyót vett elő, és így szólt:
-    Gurítsd el ezt a golyót, ez mutatja majd az utat. De ha a végére értél, el tedd jól, mert az ördög üldözni fog benneteket. Ha észreveszitek, hogy a nyomotokban van, hajítsd magad mögé az aranygolyót, és egyet se félj.
A legény útnak indult. Az aranygolyó gurult, gurult, s végül egy nagy fekete kastély előtt megállt. A legény ekkor felemelte, és bekopogott a fekete kastély fekete kapuján. A kapu kinyílt, a legény azonban egy lelket sem látott. Bement a fekete kastélyba, végigjárta a fekete szobákat, s a legutolsó szobában egy asszony talált, aki keservesen sírt-rítt.
-    Ne sírj – csitított a legény -, levelet hoztam neked. Az asszony elolvasta a levelet, és felderült az arca.
-    Amit tudni akarsz, hamarosan megtudod. Az ördög mindjárt itthon lesz, majd én kivallatom, aztán köd előttünk, köd utánunk, megszökünk tőle. Most gyorsan bújj el ebbe  a szekrénybe !
Így is történt. A legény elbújt egy nagy szekrénybe, az asszony meg lefeküdt, és úgy tett, mintha aludna. Kisvártatva jött az ördög. Mikor látta, hogy az asszony alszik, egy széket húzott az ágy mellé, és figyelte az alvót. De aztán őt is elnyomta a buzgóság. Csak erre várt az asszony, óvatosan kinyújtotta a kezét, és az ördög hajából kitépett egy szálat. Az ördög álmosan dünnyögött:
-    Hagyj békén, aludni akarok !
-    Álmodtam valamit, és most tudni szeretném, vajon az éjszakák és a nappalok váltakozása közben melyik az ember legszerencsésebb órája?
-    Az éjszakák és nappalok váltakozása közben az ember legszerencsésebb órája az, amikor a legvidámabban kezd neki a munkának, mert akkor még nálam is erősebb.
Az ördög ismét mélyen elaludt. Az asszony ekkor egy második szálat is kitépett a hajából.
-    Hagyj békén aludni akarok !
-    Békén hagylak, de előbb mondd meg, hogyan lehet meggyógyítani a tengerparti királylányt.
-    A királylány elejtette a  gyűrűjét. A palota harmadik lépcsője alatt van egy nyílás, oda gurult a gyűrű. Ha azt ott valaki megtalálja, s a királylánynak visszaadja, újra egészséges lesz.
Az ördög ismét mélyen elaludt. Az asszony ekkor egy harmadik szálat is kitépett a hajából.
-    Hagyj békén, aludni akarok !
-    Békén hagylak, de előbb mondd meg, hogyan lehet vizet fakasztani a tengerparti nagy város kútjában.
-    Egy kígyó bújt meg a kút mélyén. Ha a kígyót megölik, a kút ismét megtelik vízzel. Az ördög ismét mélyen elaludt. Az asszony felébresztette.
-    Megint álmodtam valamit, és nem alhatom tovább, míg meg nem tudom, hogy a tengerparti király csodafája miért hullajtja a leveleit.
-    A fa gyökerei között megbújt egy varangy. Ki kell ásni onnan azt a varangyot, s a csodafa levelei ismét csillognak majd.
Az ördög mélyen elaludt, az asszony meg csöndesen felkelt, s a legénnyel együtt kilopakodott a fekete kastélyból. A legény a zsebébe rejtette az ördög három hajszálát. Mikor megvirradt, az ördög felébredt, de az asszonynak már csak hűlt helyét találta. A szökevények után eredt. A legény vissza-visszapillantott, s egyszer csak azt látta, hogy nyomukban az ördög. Maga mögé hajtotta az aranygolyót. Az aranygolyó azon nyomban égig érő sziklabérccé változott, és a pórul járt ördög, mit tehetett egyebet, visszatért a fekete kastélyba.
A legény meg elvitte az asszonyt a remete kunyhójába, aztán búcsút mondott nekik, és sietett a tengerparti városba, ahol elapadt a kút. Egyenesen a király elé ment, és így szólt hozzá:
- Király Uram, adj nekem egy fejszét, a többit meg bízd rám. Hamarosan lesz víz a kútban. A legény egy csapással levágta a kígyó fejét, s a kút nyomban megtelt hűs forrásvízzel. A király megrakta a legény tarisznyáját ezüsttel, arannyal. A seprűkötő fia vígan folytatta útját, mígnem elérkezett abba a városba, ahol a csodafa hullatta leveleit. Egyenesen a király elé ment, és így szólt hozzá:
- Király Uram, adj nekem egy ásót, a többit bízd rám. A csodafa hamarosan ragyogóbb lesz, mint valaha. A legény kiásta a fa gyökerei között megbúvó varangyot, és a csodafa levelei azon nyomban csillogni-ragyogni kezdtek. A király megtömte a legény valamennyi zsebét arannyal, gyémánttal. A seprűkötő fia vígan folytatta útját, mígnem elérkezett a tengerparti városba, ahol a királyi palotában betegen feküdt a király egyetlen lánya. Egyenesen a király elé ment, és így szólt hozzá:
- A királylány gyűrűje elgurult a harmadik lépcsőfok alá, ott találjátok egy hasadékban. Ha a királylány visszakapja a gyűrűjét, újra egészséges lesz. A király maga hozta elő a gyűrűt, és alighogy a lánya ujjára húzta, a királykisasszony meggyógyult.
A király fele birodalmát kínálta a legénynek, de az csak a fejét rázta.
- Nem kell nekem a fele királyságod. Adj helyette egy jó vitorlást, hogy hazamehessek a falumba az apám házába. Így is történt, a legény hazavitorlázott. A faluban hamarosan híre futott, hogy a seprűkötő fia ezüsttel, arannyal, gyémánttal megrakodva tért vissza hosszú útjáról. A gazdag halász hamarosan kopogtatott a seprűkötő ajtaján, s szíves szóval kérdezte a legényt:
- Teljesítetted-e a három kívánságomat?
- Igen. Elhoztam neked az ördög három haja szálát. Azt is megtudtam, hogy az ember legszerencsésebb órája az, amikor a legvidámabban kezdi a munkáját, mert akkor az ördögnél is erősebb.
- Ez még nem minden – mondta a halász.
- Tudom. Mikor szegény voltam nem akartad hozzám adni a lányodat, most azonban, hogy gazdag lettem, bezzeg szívesen adnád, csakhogy most már meggondoltam magam. Ez a különbség a szegény és a gazdag között.